..hogy könnyebb legyen :)

Tudtam, belül mindig is tudtam, csal elhinni volt nehéz. Sőt a mai napig nehéz elhinnem. Nem azt, hogy nem szeretsz és soha nem is szerettél, hanem azt, hogy hogy tudtam ennyire buta lenni és nem észrevenni. Még ha láttam is rajtad, hogy hiábavaló minden próbálkozásom, akkor is csak azzal hitegettem magam, hogy időre van szükséged. 
De nem volt szükséged semmire, egyedül arra, hogy békén hagyjalak. És én sajnos ezt addig nem is tudtam realizálni, amíg pofára nem estem. Bár nem is egyszer. Vagy hússzor. Számomra a mai napig hihetetlen, hogy ilyen vak voltam. Szoktál mondani, hogy a szerelem vak...
De az én esetemben, amit irántad tápláltam az vak, süket-néma és mozgássérült is volt egyszerre. A Világ legbénább dolgának hangzik, de ez az igazság. 

"Minden rendben?" - kérdezitek..
Hát rohadtul nincs rendben semmi.
Be kéne a pofátokat már végre fogni,
engem meg végleg békén hagyni.
El lehet most felejteni,
úgyis csak akkor kellek, ha nincs veletek senki..

 I love you 'cause your my sister. No, it's not right. I love you 'cause you are my most honest friend. Thanks about it! 

Néha kell valaki, aki visszarántja a jobb lábadat, mikor a ballal már leléptél a perem széléről.

 Egyszerre felszabadultam. Hihetetlen energia áramlott át a testemen, ami mintha a vérembe kerülve, egyszerre felébresztett volna. Mindent tisztán láttam, és át tudtam értékelni a történteket. Az egész lelkem felszabadult, már nem éreztem az ürességet. Megteltem csupa örömmel, józan gondolatokkal és őszinte nyugalommal. Többé már nem akartam visszanézni, csak rohantam volna át a falakon, pont azokon, amikre azelőtt rá se mertem nézni. A saját döntésem volt a boldogság, és ezt senki nem vehette el tőlem. Az enyém volt, csak az enyém. Boldog lettem. Felszabadultam, és szabadnak éreztem magam. Igazán szabadnak, mint azelőtt..

 Nincsenek kivételek. Az egész jó vagy épp rossz élmények csak a hozzászólásodon múlnak. Hiába temetkezel a múltba, vesztegeted el a jelent, vagy remélsz a jövőtől, ez mind a Te döntésed. Rajtad múlik a változás, ne keress kifogásokat, csak a saját magad ellensége vagy. Ha megtanulod magad úgy szeretni ahogy vagy, képes leszel a változásra. A változásra, mint a levegőre, szükségünk van. A döntéseink határozzák meg, hogy kik vagyunk.

 Emlékszel még a legelső babádra gyermekkorodból? Tudod, ez igazából pont olyan. Úgy értem, hogy gondolj csak bele. Ott volt neked a legkedvesebb, legaranyosabb babád, aki csak a Tiéd volt. Mindennap máshogy becézted, együtt reggeliztetek, játszottatok és aludtatok. Szinte mindent vele együtt csináltál és a végén életed legfontosabb részévé vált.
 Aztán egy szép napon arra ébredtél, hogy a hőnszeretett babád nincs melletted. Elszakítottak tőle. Végleg elszakított valaki, talán okkal, talán ok nélkül. Talán pont te magad voltál, aki eltaszítottad őt magadtól. Így elveszetted őt, aki a legfontosabb volt, aki a világot jelentette számodra. 
 Később hiába volt száz és száz babád, egyik sem volt olyan, mint az a gesztenyeszemű kócos. Mindennap pityeregtél érte, és gondoltál rá elalvás előtt, de lassan az is elmúlt.
 És ezután egy napon azon kaptad magad, hogy felnőttél. Már nincs szükséged a pirospozsgás mosolyú babádra, de soha nem fogod őt elfelejteni, hisz ő tett azzá, aki most vagy. 
 Valahogy így éreztem most is. El kellett engednem az utolsó emlékét is, hogy felnőjek. De igazán sosem fogom elfelejteni, hisz miatta lettem az, aki mindig is akartam lenni: önmagam.. 

 Keep your beautiful smile, even if you are in trouble..'

 I don't wanna be drunken. But the life doesn't give me choise. :DDDDDDDD

 Baby, please save up all your tears. For this funkin' life these are not so important..
Maybe for the next! ;)