Azt mondják mindenkinek vannak rossz pillanatai.De mi van akkor,ha ez a rossz pillanat több percig,óráig,napig tart?Valaki depressziónak nevezi,valaki kimerültségnek.És mi van,ha egyszerűen a fájdalmaink felhalmozódtak?Ettől nem leszünk depressziósak,de nem is fáradtunk ki semmibe.Történetesen túl sok negatív dolog játszódik le bennünk.Ilyenkor képesek vagyunk,ok nélkül vagy csekély dolgok miatt elkezdeni sírni,mindenen felhúzzuk magunkat.Van,hogy mindenkire haragszunk,és senkire sincs szükségünk.Ekkor nincs mit tenni: le kell ülni,ki kell sírnunk magunkból mindent fájdalmat,majd felállni,és visszatérni a valóságba.Ha belegondolunk,mindenki lábon hordja ki a problémáit.Nem tehetünk úgy,mintha csak nekünk lennének.Hisz bármit is tegyünk,mindannyiunknak tudnia kell,hogy az élet mindig megy tovább..
