És akkor belenéztem a szemébe. Őszinteséget, nyugalmat, bocsánatkérést és szerelmet sugallt. A szemei mindent elárultak..
De tudtam, hogy elmegy. El fog menni, mint mindig. Ezért kiakaram élvezni az utólsó közös pillanatinkat. Erősen megszorítottam nagy és védelmező kezeit, ami olya mereven és bátortalanul voltak az enyémbe kulcsolva. Utoljára én is szerelemt vallottam könnybe lábatd szemeimmel. Utoljára szerelmesen átöleltem, majd fájdalmasan engedtem el. Éreztem, hogy menni akar.
Aztán felállt és átsétált az összetört szívem végleg széthullott darabkáin..
utoljára..
2012.03.19. 19:11 bluestrawberry.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://bluestrawberry.blog.hu/api/trackback/id/tr714326464
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.