Egyedül ültem a koszos,hideg lépcsőn. Magamba roskadva. Hallgattam a távoli hegedű muzsikáját. Túl gyors és elriasztó volt a jelenlegi hangulatomhoz. Hiányzott valami.. valami fontos. Ami annyira közel volt,mégis elérhetetlen.
Te hiányoztál.
És hiányzol még most is. Fájtak a szavaid,amiket mélyen őrzök a szívemben,és amiket sohase feledek majd el. Jelenleg te vagy az,akiért mindennap felkelek,az ok,hogy továbbcsináljam. Te vagy a hideg,fájdalmas könnycsepp a szememben,amit nem hagyok kiejteni.
Tudom,hogy mindig visszafordulsz,ha elmentem melletted,hisz én is mindig így teszek. De félek,hogy egyszer találkozik a tekintetünk és akkor mindketten eláruljuk magunkat. Jobban szeretlek távolról szeretni,messziről,ahol te nem látsz belőle semmit. És amit bárki elől eltudok rejteni. Hisz te vagy
a titkom..
