Hogy pontosan mi az,amit elvárunk az élettől?
Hm..nem tudom. Néha túl sokat. Elvárjuk,hogy minden percben boldoggá tegyen,hogy letörölje a könnyeinket az arcunkról,hogy megoldja a problémáinkat helyettünk. Szeretnénk,ha az élet csak egy vidám,gondtalan nyaralás lenne. Annak örülnénk,ha egyszer csak jönne valaki,aki boldoggá tenne minket,az életünket,mindennemű fájdalom nélkül. De legyünk őszinték magunkkal: nem várhatunk arra,hogy az álmaink majd az ölünkbe hullanak. Vállalnunk kell a kockázatot az életünkre. Vállalni kell a fájdalmat,a szenvedést,ha boldogok akarunk lenni. Nincs boldogság,szomorúság nélkül. Nőjünk fel és kerekedjünk felül a sérelmeinket. Én is most kezdem az utazást,gyere fogd meg a kezem,majd összeszedlek,ha szétesnél. De ne feledd,kemény lesz..ez a valóság.
