..hogy könnyebb legyen :)

 Emlékszel még a legelső babádra gyermekkorodból? Tudod, ez igazából pont olyan. Úgy értem, hogy gondolj csak bele. Ott volt neked a legkedvesebb, legaranyosabb babád, aki csak a Tiéd volt. Mindennap máshogy becézted, együtt reggeliztetek, játszottatok és aludtatok. Szinte mindent vele együtt csináltál és a végén életed legfontosabb részévé vált.
 Aztán egy szép napon arra ébredtél, hogy a hőnszeretett babád nincs melletted. Elszakítottak tőle. Végleg elszakított valaki, talán okkal, talán ok nélkül. Talán pont te magad voltál, aki eltaszítottad őt magadtól. Így elveszetted őt, aki a legfontosabb volt, aki a világot jelentette számodra. 
 Később hiába volt száz és száz babád, egyik sem volt olyan, mint az a gesztenyeszemű kócos. Mindennap pityeregtél érte, és gondoltál rá elalvás előtt, de lassan az is elmúlt.
 És ezután egy napon azon kaptad magad, hogy felnőttél. Már nincs szükséged a pirospozsgás mosolyú babádra, de soha nem fogod őt elfelejteni, hisz ő tett azzá, aki most vagy. 
 Valahogy így éreztem most is. El kellett engednem az utolsó emlékét is, hogy felnőjek. De igazán sosem fogom elfelejteni, hisz miatta lettem az, aki mindig is akartam lenni: önmagam..