És akkor zavart elmém is felfogta a történteket. Valaki rám nézett és megkérdezte, hogy jól vagyok e. Nem voltam jól. Összecsuklottam a fájdalomtól és végleg széthullottam. Mintha csak egy fűzőt rántottak volna le rólam, oly hirtelen és meglepetésszerűen, hogy darabjaimra estem. Már csak az az egy fűző tartott, de azt is levágták.
Zokogtam. Könnyeim patakokban folytak végig a koszos, túlhasznált padlón. Hangosan nyögtem fel a fájdalomtól. A lelkem utoljára járta át a testem, majd végleg eltűnt a sötétség felismerhetetlen homályában.
darabjaimra..
2012.03.19. 19:16 bluestrawberry.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bluestrawberry.blog.hu/api/trackback/id/tr774326405
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
