..hogy könnyebb legyen :)

I will always remember your face, but I'm not a stupid girl. My life can go on without you, too.

 Nem várhatunk örökké a szőke - az én esetemben, mivel nem bukom a szőkékre, így a barna - hercegre. Ráadásul ha a hercegünk maga választotta úgy, hogy nem nem akar megérkezni az életünkbe. Néha fel kell nőnünk. Legalább egy kicsit. Vagy legalább csak úgy kell csinálnunk, mintha felnőnénk. A szívünk el van rejtve, senki nem látja. Senki nem láthatja, amikor megszakad vagy amikor túlcsordul az örömtől. Azt hazudhatjuk amit akarunk. Hazudhatjuk, hogy jól vagyunk, hogy semmi nem fáj, és hogy éjszakánkért már nem sírunk. Mondhatjuk, hogy vége mindennek. És egy idő után, amikor a hazugság mindennapi kényszerré válik, talán mi is belenyugszunk majd. A végén elfogjuk hinni a saját hazugságainkat, és akkor a hosszan felépített fal a szívünk körül befejeződik. Eggyé válunk a kitalált mivoltunkkal, és az élet már nem fog annyira fájni, mint azelőtt. 
Azt hiszem ezt jelenti a továbblépés. Az én várfalam már készen van, most ti jöttök!

Mi értelme? Úgyis mindegy, hogy mit tettem vagy mit nem tettem életem során, a temetésemen mindenki nyalni fog!..

Csak az álmok vennék észre, ha elmennék..

 Öcsémmel hosszú veszekedést folytattunk egy szoftverhibás számítógépről. Megtárgyaltuk minden egyes billentyűjét és darabkáját. Már pontosan én sem emlékszem, de a végén a lélegzetem is elállt a meglepettségtől. Mert öcsém mélyen a szemembe nézett és hozzáértően, határozottan, komolyan azt mondta nekem:
 - Szerintem volt benne egy alkatrész, ami nem működött rendesen és az az egy hatással volt az egész gépre. Nem tudod, hogy mi lehetett az?
 Akkor megértettem. Velem is pontosan ez a baj. Az az egy alkatrészem nem működik rendesen és az egészemet elrontja. Akkor én is belenéztem öcsém szemébe és hozzáértően, bár bizonytalanul azt válaszoltam:
 - De, a szíve.. 

És akkor zavart elmém is felfogta a történteket. Valaki rám nézett és megkérdezte, hogy jól vagyok e. Nem voltam jól. Összecsuklottam a fájdalomtól és végleg széthullottam. Mintha csak egy fűzőt rántottak volna le rólam, oly hirtelen és meglepetésszerűen, hogy darabjaimra estem. Már csak az az egy fűző tartott, de azt is levágták. 
Zokogtam. Könnyeim patakokban folytak végig a koszos, túlhasznált padlón. Hangosan nyögtem fel a fájdalomtól. A lelkem utoljára járta át a testem, majd végleg eltűnt a sötétség felismerhetetlen homályában.  

 Minden kezdet nehéz. De ha a folytatás még nehezebb, akkor se add fel. Hiszen ez azt jelenti, hogy a végén valami csodálatos vár még Rád..